Újat kezd

Ezt mondja az Úr: „Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!” (Ézs 43,19a)
1984-ben, első önálló szolgálati helyemre, a Békés megyei faluba, Gerendásra helyezett egyházam püspöke. Megérkezve a községbe bemutatkozó látogatásra átmentem a katolikus paphoz.

Belépve az átépítés alatt lévő plébániára, kis alacsony, munkásruhába öltözött férfi lépett elém a téglarakások mögül; azt gondoltam, hogy a kőműves. Ezért is meglepő volt, hogy kedvesen kezet rázott velem és így szólt hozzám: te vagy az új szolgatárs, szerinted ezt az ajtót hová kéne elhelyezni?

Lassan felfogtam, hogy ő a plébános és egyedül, saját kezűleg építi át, tatarozza a paplakot.
A háború előtti időben egyházi mozi üzemelt a tágas plébánián belül. István atya egy későbbi beszélgetés alkalmával csendesen elmondta, hogy álmában kapta az isteni bíztatást: építse át a plébániát, időseket befogadó szeretetotthonná.

Azt is megtudtam, hogy püspöke azért helyezte ebbe a viszonylag kis gyülekezetbe, hogy gyenge, beteg tüdejével bírja a pásztori munkát. Az építkezésnek mégis nekifogott. Engedélyt nem adtak állami részről, pénzzel hivatalosan nem támogatták, a hatvan személyes szeretetotthon mégis megépült. Egy dunántúli pap az autóját adta el és küldte el az árát, amikor tudomást szerzett az építkezésről. Belga hívő családok töltötték itt nyári szabadságukat és segítettek. Az akkor tanácselnöktől tudom, hogy az egyházellenes hatalom buldózerrel akarta letarolni a megépült falakat.

Ez a történet jutott eszembe az új, a 2007. esztendő bibliai mottója kapcsán, amely így szól: Ezt mondja az Úr: Én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd meglátjátok!

Isten újat cselekedett a plébánia és István életében. A kiürült, évtizedekre elcsendesített nagy plébánia falain belül otthon készült a rászorulóknak. A később barátommá lett plébános megérhette az intézet beindulását. Később visszakapták a korábban elvett egyházi óvodát is. Teste elfáradt és az Úr elvitte őt a mennyei hazába. Néhány nappal elköltözése előtt a szegedi klinikán meglátogattam. Arca krisztusi volt. Ura, Megváltója megint újat cselekedett vele: hazavitte hűséges gyermekét az örök otthonba.

Egyik kedvelt énekünk így kezdődik: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.”

Kedves rádióhallgató testvérem, lehet, hogy a te életed is hasonló most, ahhoz a valamikori romos épülethez. Isten újat akar kezdeni veled is, ne mond, hogy lehetetlen. Ő látja benned az új ember lehetőségét. Engedd be életedbe Teremtődet, Megváltódat. Add neki oda bűneidet, fájdalmaidat, azok helyett ő bűnbocsánatot, szabadulást, megújult életet ad. Ámen, úgy legyen!

Kossuth Rádió, 2007. január 15.